Az átváltozás

Sziasztok! Itt az első rész.
Jó olvasást!
xx,Lili




A Nap lement, a hőmérséklet egyre hidegebbé válik. Ma van a nap,érzem. Egyre többen kezdenek el hangosan susogni,amit Te nem hallhatsz. Az első csillag az égen halk csilingeléssel jelenik meg, ami azt jelenti, itt az idő. Az érzés, mikor meglátom ahogyan egyre több csillag jelenik meg az égen, melengető. Lassan elengedem az ágat, és lassan hullok le a földre. Színem megváltozik, végtagjaim nőni kezdenek, hajam újra göndör fürtökben hullik vállamra, szemem zöld lesz, és mire a földre érkezem, egy átlagos lányt látsz a szemed előtt,aki újra neki kezd küldetésének. Vörös haja van, zöld szeme,amiben látni lehet az elszántságot,csalódást. Arcát szeplők borítják,pont jól illik hozzá. Ruhája az,amit még hat hónappal ezelőtt vett fel. Körülöttem megjelenik,a barátnőm,a családom.  Jó látni Őket újra. A távolban valami megmoccan,s Én összerezzenek. Brad? Nincs időm átgondolni, belém kap az a fránya légáramlat,s elrepít messzire.

Prológus

 Sziasztok! Meghoztam a prológust,remélem tetszeni fog!
xx,Lili




Ősz. Gyönyörű évszak. Bár számomra is az lenne. A nevem Viola. Mondhatnám, hogy egy átlagos középiskolás diák lány vagyok. Igen, bárcsak mondhatnám! Kíváncsi vagyok, van e valakinek elképzelése a felől, mi is vagyok. Élőlény, viszont nem ember, és nem állat. Gondolom, most arra következtettek, hogy valami misztikus lény lehetek. Nem, az sem vagyok. Nézzük, mit nem mondtam még. Most eszetekbe jut a növény... Igen, talált. Növény vagyok. Milyen hülyeség ugye? Igen, szerintem is. 
 Mindenki látott már magas fákat.És rajta óriási leveleket. De senki sem gondolkozott azon, hogy milyen levelek azok, amiket leszaggatnak. Rengetegen vagyunk egy fán. Én is egy vagyok közülük. Hollétünk titok, létezésünk szintén.  Nyáron és tavasszal vidáman ugrálunk ágról ágra. Viszont ősszel.. Elvesztünk mindenkit. Bradet egészen pici levélként ismertem meg. És mindig megkerestük egymást az ősszel. Mikor ezen az évszakon lehullunk, belénk kap egy szellő, és hopp, már három kilométert haladtunk. Érdekes, ugye? 
 Na de a levelek egyformák.. Mondják. Igen, ez a természet! De este, a természet dolgozik.. De te nem látod mit. Lassan, fájdalom mentesen alakulunk át emberré. És akkor felmerül a kérdés: Miért nem maradok életem végéig ember, ha ennyire utálom azt ami vagyok!? Mert nem tehetem. Ahogy megjelenik az első napfény az égen, abban a pillanatban drasztikusan változok át. A mostani ősz.. Elég szeles volt. És nem találtam meg Őt..Keresem. Azóta is. Félek, hogy nem találom meg Bradet. Félek attól, hogy elpusztulok útközben. Hogy felkap egy szellő, csak úgy heccelésből, és az ellenkező irányba visz. Félek, hogy nem ilyen életet szánt nekem Isten. Hogy halálra ítélt vagyok. Félek..nagyon félek attól, hogyan találok rá Bradra.