Prológus

 Sziasztok! Meghoztam a prológust,remélem tetszeni fog!
xx,Lili




Ősz. Gyönyörű évszak. Bár számomra is az lenne. A nevem Viola. Mondhatnám, hogy egy átlagos középiskolás diák lány vagyok. Igen, bárcsak mondhatnám! Kíváncsi vagyok, van e valakinek elképzelése a felől, mi is vagyok. Élőlény, viszont nem ember, és nem állat. Gondolom, most arra következtettek, hogy valami misztikus lény lehetek. Nem, az sem vagyok. Nézzük, mit nem mondtam még. Most eszetekbe jut a növény... Igen, talált. Növény vagyok. Milyen hülyeség ugye? Igen, szerintem is. 
 Mindenki látott már magas fákat.És rajta óriási leveleket. De senki sem gondolkozott azon, hogy milyen levelek azok, amiket leszaggatnak. Rengetegen vagyunk egy fán. Én is egy vagyok közülük. Hollétünk titok, létezésünk szintén.  Nyáron és tavasszal vidáman ugrálunk ágról ágra. Viszont ősszel.. Elvesztünk mindenkit. Bradet egészen pici levélként ismertem meg. És mindig megkerestük egymást az ősszel. Mikor ezen az évszakon lehullunk, belénk kap egy szellő, és hopp, már három kilométert haladtunk. Érdekes, ugye? 
 Na de a levelek egyformák.. Mondják. Igen, ez a természet! De este, a természet dolgozik.. De te nem látod mit. Lassan, fájdalom mentesen alakulunk át emberré. És akkor felmerül a kérdés: Miért nem maradok életem végéig ember, ha ennyire utálom azt ami vagyok!? Mert nem tehetem. Ahogy megjelenik az első napfény az égen, abban a pillanatban drasztikusan változok át. A mostani ősz.. Elég szeles volt. És nem találtam meg Őt..Keresem. Azóta is. Félek, hogy nem találom meg Bradet. Félek attól, hogy elpusztulok útközben. Hogy felkap egy szellő, csak úgy heccelésből, és az ellenkező irányba visz. Félek, hogy nem ilyen életet szánt nekem Isten. Hogy halálra ítélt vagyok. Félek..nagyon félek attól, hogyan találok rá Bradra.